A függőágyak története a nagyon régi múlt homályába vész, és mivel a hétköznapi ember életében betöltött használati értékük hívta őket életre, kevés az írásos feljegyzés róluk. Az egészen biztos, hogy az amerikai kontinens az őshazájuk, itt az északi részen, az indián kultúrákban, a középső részen, a mexikóiaknál és a déli részen, Kolumbia, Brazília és Ecuador térségében is megtaláljuk a függőágyhasználat emlékeit. Sőt minden felsorolt kultúra a mai napig is alkalmazza ezeket a praktikus és kényelmes bútordarabokat.

A függőágynak számos előnye van a négy lábon álló vagy földre terített fekhelyekhez képest. Az egyik legfontosabb jellemző, hogy ezen fekve a nap minden szakában, de különösen éjszaka védve vagyunk a ránk potenciális veszélyt jelentő rovaroktól, vadállatoktól. A következő előny, hogy sokkal kényelmesebb és a mozgásszerveket tekintve egészségesebb is mint az egyéb ágyak, hiszen erős szövésével, sok ponton kialakított felfüggesztésével kiválóan támasztja a gerincet. A harmadik fontos szempont a mobilitás, vagyis, hogy a függőágy a helyéről bármikor leakasztható, aránylag kicsire összehajtható, és ha máshová megyünk, ott különösebb technikai előkészítés nélkül is újra fel tudjuk akasztani.

Az indiánok a függőágyak használatával megoldották a nyílt téren is a fűtést, hiszen a hideg éjszakákon parazsat helyeztek alá, mely felszálló melegével megszárítgatta és felmelegítette őket. 

A legenda szerint Kolumbusz rögtön meglátta a fantáziát az indiánoknál megismert függőágyakban, és ő volt az első, aki Európába hozta ezt a „találmányt”. Ő maga is előszeretettel alkalmazta, például a hajó fedélzetén a legénység elszállásolására, hiszen a függőágyba burkolózva jóval biztonságosabban tudtak aludni a matrózok – főleg viharban, amikor a hajót össze-vissza dobálták a hullámok és a fedélzeten található tárgyak veszélyesen csúszkáltak és görögtek – mintha a hajópadlón feküdtek volna. 

Folytatjuk a függőágyak fajtáival!