Napjainkban kifejezetten divatosnak számít az organikus szó, bár sokan nincsenek tisztában a jelentésével, illetve annak eltéréseivel a különféle életterületeken. A biológiában élő, vagy élőlényekkel kapcsolatos dolgokat, az élelmiszerek területén élő élelmiszert, élőtől származó alapanyagot jelent a szó.

A kertészetben élő szervezetek által termelt dolog (pl. trágya) lehet organikus, az orvostudományban „szervvel kapcsolatos” vagy „szervi elváltozással járó” ennek a kifejezésnek a jelentése. Átvitt értelemben szervezett, apró részleteiben összefüggő, egységes dolgot jelent, részben ezt a jelentését használja az építészet és a design is.

Azért csak részben, hiszen már évtizedek óta elindult egy olyan építészeti és bútortervezési irányzat, amelynek célja az, hogy a „keze alól kikerülő” tárgyak és épületek minél jobban hasonlítsanak a természetben is fellelhető élőlényekhez vagy természeti képződményekhez. Ennek az irányzatnak tipikus képviselői azok a fa bútorok, amelyekben felismerhető a fatörzs, és az ágak, vagy mondjuk gyökérrendszer, amelyek a szerkezetét alkotják. Ugyanígy organikus tárgyak azok az asztalok, amelyek megmutatják a fa erezetét, illetve annak hasítékaiba illesztett üveglappal folyót/tavat imitálnak a bútor felületén.

Organikus lehet a bútor pusztán a formája miatt (lendületes, buja, tekergőző vonalak, girbegurba, él nélküli körvonalak, zegzugos szerkezet), de amiatt is, mert teljes körvonalával pl. fát, vagy szerkezetével élő szervezetet imitál (pl. bálna csontváz, vagy magának a bútornak a láthatóvá tett és erősen kihangsúlyozott csontváza-szerkezete).

Organikus lehet egy bútor az anyaga miatt, és mint ilyen természetes, hogy kizárólag a természetben is fellelhető alapanyagokból készülhet (fa, üveg, háncs, tengeri fű, parafa, különféle kőzetek és ezekből vágott lapok vagy ezek zuzaléka). A huzatoláshoz is természetes alapanyagú textileket használnak (len, kender, juta, szizál, kókusz), esetleg bőrt, szőröket, prémeket alkalmaznak még.

Az organikus bútorok egy kis csoportját alkotják azok a – főleg ülő- – bútorok, amelyekhez a fát eleve úgy növesztik, hogy még életében felvegye annak a bútornak az alakját, amelyet majd elkészítenek belőle.