Ugye furcsán hangzik? Azt gondolná az ember, hogy ha egyszer már féléves kora környékén megtanult ülni – azaz kifejlesztette az üléshez szükséges izomzatot – onnantól kezdve már nincs probléma, hiszen ülni, állni, feküdni a világ legtermészetesebb dolga. Sajnos nem így van, és az ortopédiai kutatók sorra bizonyítják be, hogy bizony az ülést, az állást és a fekvést is tanulni kell.

Mi az oka ennek? Valószínűleg két fő okra vezethető vissza az ember mozgás- és mozdulatlanság-érzékenysége. Az egyik, hogy az állatvilágból egyetlenként megtanult két lábon járni, és hiába műveli ezt már évmilliók óta, gyenge pontot jelent a mozgásszervek állapotának megtartásában. A másik, hogy az emberi élet során – szintén az állatvilágban egyedülállóként – számos olyan tevékenység van, amely abból áll, hogy órákon keresztül ugyanabban a tartásban, csak a testünk egy részével végzünk mozgást. Ilyen az asztalnál ülve folytatott irodai munka, az állva történő (mondjuk futószalag mellett végzett) munka stb. Ez olyan egyoldalú terhelést jelent, amelyet a testünk csak nagyon nehezen tud kompenzálni, és ha már nem megy, akkor jönnek a krónikus mozgásszervi megbetegedések.

Ami a regenerálódást illeti, sajnos komoly szerepet játszik a mozgásszervi elváltozások „népszerűségében”, hogy keveset járunk mezítláb, keveset nyújtózkodunk vagy lógunk, nap közben nem fekszünk el elégszer, hogy tehermentesítsük a porckorongjainkat, miközben ezek csupa olyan dolgok, amiknek pl. a főemlősök gyakran hódolnak. Nekik nincsenek is mozgásszervi gondjaik.

Tehát, hogy kell helyesen ülni?

Jó, ha tudjuk, hogy az ülés sokkal jobban terheli a gerincet, mint az állás. Ha helytelen testtartással ülünk, a különbség megközelítheti a 200%-ot.

Akkor ülünk helyesen, ha a talp alátámasztását követően is, a comb és a felsőtest által bezárt szög 100-110 fokot zár be. Fontos, hogy a szék támlája megtámassza a lapockát és derekat is.

Az üléshez nem csak a megfelelő szék, de a méreteinkhez igazított asztalmagasság is fontos. Az íróasztal olyan magas legyen, hogy felhúzott váll (túl magas), vagy görbe hát (túl alacsony) nélkül is le tudjuk támasztani kényelmesen az alkarunkat.