Bár a bútorok fejlődéstörténete során nagyon sok stílus felvonult már, a legtöbben alapvetően úgy gondolunk – legalábbis az ülő-, és fekvő- – bútorokra, mint amelyek kényelmesek és szinte ölelésükben tartanak, ha elhelyezkedünk bennük.
A cikk címében mégsem ezekre utaltunk, hanem arra az időről időre felbukkanó, de mégis, a technológiai fejlődésnek köszönhetően inkább napjainkban megerősödő tendenciára, amikor a bútor valóban organikus, szinte ölelő formát vesz fel.
Az organikus bútorok között természetesen nem csak ülőbútorokat – foteleket, kanapékat, szófákat, székeket, padokat stb. – találunk, a lágy, kerekded, hullámzó, szinte élő formák megvalósíthatóak polcból, szekrényből, sőt a lakóteret határoló falakból is. Tipikus példája az organikus lakóelemekkel való berendezkedésnek a szalmabála-vályog építészet, ahol a belső tér beépített bútorait (kályha vagy búboskemence, polcok, falablakok, szekrények és egyéb tárolók stb.) szintén vályogból alakítják ki, jellegzetes, a kézimunkára jellemző szabálytalan, aszimmetrikus, és ettől még élőbbnek ható, kézimunkás stílusban.
Kanyarodjunk vissza azonban az ölelő bútorokhoz. A Bocca-szófához hasonlóan ikonikus darabjai ennek az irányzatnak Asztalos Gabriella „Ölelés” elnevezésű székei, amelyek egy élére állított teljes spirálból állnak. A spirál két szárán egy-egy személy tud kényelmesen elhelyezkedni, egymással szembe fordulva, különösen intim közelségben.
Ha már ikonikus bútorokról esett szó, természetesen az ölelő bútorok kategóriájában bátran megemlíthetjük a tojás- (Arne Jacobsen, 1958) és gömbszékeket (Eero Arnio, 1963), amelyek jóval korábbiak, mint az említett Asztalos-design. Nem is igazán sorolhatóak az organikus bútorok közé, sokkal inkább futurisztikus, minimál vagy éppen retro vonalakat képviselnek.
Az ölelően organikus bútorok kategóriájába sorolhatjuk azokat a polcokat és szekrényeket is, amelyek talán egyetlen egyenes oldallal vagy részlettel sem rendelkeznek. Ezek azok a lendületes, hullámzó, élő bútorok, amelyek szinte hajlítják a teret, és egymáshoz képest is mozgalmas szabálytalanságukkal pezsgővé teszik a szobát, mintha egy erdő élő környezetében lennénk.